|
2023-07-06 21:45:14, csütörtök
|
| |
| |
Versek a nyárról - JÚLIUS
Július az év hetedik hónapja, 31 napos. A római naptárban, kezdetben az ötödik hónap volt. Latinul eredetileg Quintilis (,,ötös") volt a hónap neve, csak később Julius Caesarról nevezték át júliusra. A népi kalendárium Szent Jakab havának nevezi. Ismeretes Nyárhó néven és Áldás havaként is. A 18. századi nyelvújítók a Kalászonos nevet adták ennek a hónapnak. Jakab napjához népi időjóslás kapcsolódik: Ha a hangyák Jakab napkor menetelnek, nagy hidege lesz a télnek.
A nyarat sokan nem szeretik a forróság miatt, de sokan nem tartozunk közéjük.
Sokan ilyenkor irigykedő pillantásokkal figyeltjük az iskolásokat a tanítás utolsó hetében, arra gondolva, mennyire jó lenne, ha mi is kiélvezhetnénkismét a nyári szünetet. Strandolhatnánk kedvünkre, bármikor kiruccanhatnánk a barátokkal egy fagyival egybekötött sétára, vagy ha úgy hozná kedvünk, egyszerűen csak leheverednénk a Duna-parton, egy jó könyvvel a kezünkben, a fák árnyékában.
Meg merem kockáztatni, hogy még egy kötelező olvasmányt is bevállalnánk, ha még egyszer átélhetnénk a felhőtlen nyári szünetet a maga szépségeivel. Mert a nyár szép, még akkor is, ha olykor kénytelenek vagyunk a fülledt kánikulától terhes napokat is átvészelni.
Igen, nekünk is melegünk van. Sokszor nekünk is nehezünkre esik 40 fokban aludni, dolgozni vagy egyszerűen csak létezni. De hát erre vágytunk egész évben!
Szeretem, ha reggelente nem kell az összes meleg ruhát magamra öltenem, szeretem a reggeli madárcsivitelést, ahogyan a madarak az ablakom alatt álló fán énekelnek, üdvözölve a napfelkeltét, szeretem a citromfagyit, az epres jégkását, szeretem a vonatozást a Velencei-tóra vagy a Balatonra, szeretem az elsöprő nyári románcok emlékét, sőt, még izzadni is szeretek. Mert ezek egyszerre jelentik azt a szabadságot és életérzést, melyet semmilyen más évszak nem tud nekünk megadni.
Nem bánom, ha melegem van, mert maga az évszak kárpótol mindenért. Igen, lehet siránkozni a forróság miatt, de ha csak egy pillanatra lehunyná mindenki a szemét, és felidézne egy szép emléket az elmúlt nyarak csodáiból, máris sokkal könnyebben ki lehetne bírni a hőséget. Például azt az egy hétig tartó, milliónyi felejthetetlen emlékkel tűzdelt utazást, amire már olyan régen vágytunk, és amire az első keresetünkből kuporgattuk össze a pénzt. Vagy akár egy olyan semmiséget, mint az első falat dinnye a szezonban, amitől mindig úgy érezzük: igen, itt a nyár! De akár azt is mondhatnám, hogy azt a nyarat idézzük fel, amikor először töltöttük a nyarat a barátainkkal, szülői felügyelet nélkül. Ugye, milyen jó volt szabadon élvezni a függetlenséget?
Szóval azt kívánom, legyen még nyár nagyon sokáig, azt sem bánnám, hogy ha az év 365 napját kánikulában kellene töltenem, mert bár az ősznek, a tavasznak és a télnek is megvannak a maga szépségei, mégis a nyár az, ami a legközelebb áll a szívemhez. A következő kihagyhatatlan nyárindulóval kívánok mindenkinek hasonlóan felhőtlen napokat és csodás nyaralást!
Nagy Nyári Megamix...
Link
Neoton Familia - NYÁR VAN
Link
VIVALDI - NÉGY ÉVSZAK - NYÁR
Link
KFT - Balatoni nyár
Link
Képgaléria
Link
Barnaby: JÚLIUS...
Már július van, és szerelmes a nyári hajnal.
Buja gondolatok vetik le a lányok
lenge gönceit, sóhajok szállnak, vagy
csak képzeletem, mely megcsal? ...
Milyen jó lenne ma szerelmet vallani,
ha lennél. De messze jársz, üres az ágy,
téged keres, kíván a párnám. Várja, hogy ölelj,
s érezze illatod. Az itt hagyott szalmaszín
hajad szálai, tekintetem, mint mágnest vonzzák...
Míg máskor oly bosszantó, azon most elmélázom.
Mert ujjaim között Te vagy, lényedet érzem, 
s betölt a gondolat: Hozzád tartozom, s te hozzám...
Előjött, minden szép emlékem: ahogy kezeddel
elsimítottad a lepedő ráncait, hogy ne törjön az sem,
mikor alszom. Annyi mindenre figyeltél, és
rosszkedvű leszel, ha rád haragszom, mert elfelejted néha,
amit mondok, de Te mégsem, pedig vannak gondok...
Apró jeleket hagysz mindenütt, hogy tudjam, szeretsz.
Akkor nem mondom, hogy én is, s már nem nevetsz...
Szemed színe is belesápad a szürkületbe,
rideg a szó arcodra kiül, ha fáj, s bánattal borul be az este.
Nem lázadsz, mert bántalak, nem tudom, miért...
Most megsúgom, csak meg ne halld, hogy kellesz, amíg élsz,
s az is, amit a szívedben rejtesz el nekem... Szeretlek.
Érezd, hogy nagyon. Most elmondtam neked.
Mert kellett... egy szerelmes, júliusi hajnalon...
Express: ALKONYAT
Most lemegy a nap, még egyszer felragyog,
Most a nagyvilágot már színekben láthatod.
Bíborszínű az ég, elveszti kék színét.
A fáradt nap nyugovóra tér,
A zajos világ nyugovóra tér.
Az erdő hangjai már lassanként elhalnak,
Apró bogarak a fű alatt már elbújnak.
Madár a fészkére tér, egyedül marad a rét.
A fáradt nap nyugovóra tér,
A zajos világ nyugovóra tér.
Most lemegy a nap, még egyszer visszanéz,
Búcsúja nem örök, mert
Holnap reggel majd visszatér.
Újra felragyog a fény, de újabb gond ideér.
A fáradt nap nyugovóra tér,
A zajos világ nyugovóra tér.
Express együttes Alkonyat
Link
Gőbölös Andrea: JÚLIUSI NYÁR
Ragyogón izzik fönt a nap,
ahogy a kályhában a parázs,
el nem csitul s zümmög,
mint virágon a darázs.
Érted ontja lágy melegét,
szikrázik hegyen-völgyön át,
sóhajok hídjánál kicsit időzik,
szép teher soha meg nem áll.
Sebesen, mint a gondolat,
érkezik a változás,
felhő takarja már az eget, 
tudjuk, csak egy újabb állomás.
Csatát vív minden nap,
zajlik az égi háború,
nincs győztes, sem vesztes,
csak pompa, mi lángra gyúl.
Szivárvány tündöklik
egy-egy csata után,
utat tör magának, feszít,
hogy lássuk, milyen szép
a júliusi nyár.
Grigo Zoltán: NYÁRI ESTÉN
Szelíden alvó nyári estén,
megfogjuk majd egymás kezét,
azután felszállunk mi messze,
a legmagasabb fellegekbe,
és mint egy nagy égi szekérre,
hasalunk felhők tetejére,
úgy úszunk majd rajta boldogan,
feledve a földi gondokat,
mint madár szárnyát, tárjuk kezünk,
mi úgy szárnyalunk, úgy repülünk,
egyre feljebb, a végtelenbe,
az égben búvó dús rétekre,
feledve, e buta világot,
szedünk szivárványból virágot, 
iszunk mi égi harmatcseppet,
felhők peremén ott rezegnek,
és hogyha hasunkra süt a Nap,
akkor behunyt szemmel szálunk majd,
virágos kedvvel csónakázunk,
szellők ringatják az ágyunk,
megfürdünk a langyos esőben,
elbújunk egy bárányfelhőben,
többé nem sírunk, csak nevetünk,
égi madarak szállnak velünk,
hívnak minket vissza a földre,
de itt maradunk fent örökre.
Gulyás Pál: A MÉHEKHEZ
Süt a szép Nap, szép virágot
nyit a boldog július,
most születnek a villámok,
ott, ahol az ég borús.
Kicsi méhek, ti a füvek 
halkan zörgő fiai,
legyetek a nyárhoz hűek,
ajtajához hajlani!..."
Hollósy Tóth Klára: JÚLIUSI FÉNYEK
A víz színén az elpihent ég
tükrök közt reszket lelkesen,
visszalátja a naplementét
a felszín újra élesen.
A fénynyalábok fürgén, lengén
lebegnek át a díszleten,
s míg lázrózsákkal lázít az ég,
a víz csendesen elpihen.
A lánggá olvadt nagy közösség
magához vonz, el nem ereszt,
mint balzsamot, szórja tekintetét,
a féltőn óvó szeretet.
Joó Andrea: NAPRAFORGÓ HUNCUTKODIK
Napraforgó huncutkodik,
mikor nézed mosolyodik,
illeg-billeg napra néz,
kacsintgat a kis csibész.
Sárga szirma úgy ragyog,
nevetnek az angyalok.
Legyen a te barátod,
szeret téged meglátod.
K. László Szilvia: JÚLIUS
Aratásra vár a kalász
könnyű szellő lengeti
ide-oda hajladozik
nap aranya kell neki. 
Július, a kedves asszony
simogatja a kalászt
keblén tartja, dédelgeti,
mint anya a kisfiát
Kövecses Anna: JÚLIUS
Lenge szellő simítja a kertet,
Cinegepár dalol galagonyán,
Az akáclevél bájosan rezzen,
Mikor reá ragyog a napsugár.
Július csillog leanderszirmon,
Nyáridillbe nyílik a hársvirág. 
Napfény tentikézik a pázsiton,
És elszunnyad rajta az illatár.
Muskátliszínbe ébred az este,
Katica pihen mályvának ölén,
Alkonnyá pilled a nappal teste,
És jázminzamatot sodor a szél.
Minyó Ferencné: JÚLIUS
Versciklus
Hevesen suhint le a nap tűzostora,
Július hónapban itt a kánikula.
A patak vékonyka érként csörgedezik,
Mohos kövek alatt fürge gyík hűtőzik.
Strandok hűs vizében ezrek lubickolnak,
Négerbarna lurkók fagylaltot majszolnak.
Siklik a vízisí, duzzad a vitorla,
Nádasok tövében horgászok ladikja.
Áldott állapotú gyümölcsfa-menyecskék
Viselik termésük nehezedő terhét.
Körték és barackok mézes leve csurran,
Egy-egy érett gyümölcs a homokba huppan.
Haragoszöldek a kukoricaföldek,
Napraforgók, repcék sárgába öltöztek.
Csíkos héjú dinnyék ikrás, piros béle
Felnőttek, gyermekek hűsítő gyönyöre.
Barangolásából hazatart a család,
Élményekben gazdag volt a kirándulás.
Édesapja vállán elaludt a csöppség,
Rózsabimbó-ajkán parányi buborék.
Megvetette a nap éji nyoszolyáját,
Széjjel terítette csillagos paplanját.
Sejtelmes neszekkel piheg az éjszaka,
Ezüst fényt szitál a hold a békés tájra.
Osvát Erzsébet: BŐKEZŰ JÚLIUS
Július,
a vendégváró.
Mindig szíves
vendéglátó.
Sétálni hív,
menj vele!
Tárva-nyitva
erdeje.
Szomjad, éhed
oltja málna,
szedhetsz bőven, 
nem sajnálja.
Hűsölhetsz
a fák alatt.
Finom gomba
száz akad.
Zenében sem lesz
hiány:
fejed felett
rigó fütyöl,
trillázik
a csalogány.
Őrni: JÚLIUSI ÉNEK
Vizes hordóban csücsülve töltöttem napom,
így hűsöltem, fejemen széles szalmakalapom...
Pokoli hőség uralta a tájat, lélek
nem mozdult, minden élőlény a fedezéket
kereste. A virágok, kisebb fák és bokrok
árnyékba hajoltak - ha megtehették -, nagyobb
társaik betakarták őket, figyelmesen
vigyázva hatalmas lombjaikkal, levelek
tengerével. Az égető Napsugarak káros,
perzselő inváziója - tűz-harca -, s az alkony
nem bocsájtott nyugalmat... lepedőmet gyűrtem
összevissza a hajnali órákban, még e
forróság átölelt, vágyakozva Reád - oly
sok gyönyörű kép, filmjelenet, éneklő hangod
kedves, szép varázsa -, hogy Szerelmünk lélegzett
a kisszoba mennyezetén is - így képzeltem!
...Sárga és görögdinnye mellett, sütnivaló
tökszárak kúsztak-másztak a kertben, aranyos
terméseik formásan helyezkedtek - Legyen
a Magyarnak is gyümölcs, nem ám zöldség, figyelem!
...Estefelé eljártam az öreg Tölgyfához,
hátha ismét felbukkan alakja és láthatom
álmaim Asszonyát. Megadatott, színesen
lefestve a sors könyvében, ott várt telt szépsége!
Dörzsöltem is a szemem, hogy tényleg csodálhatom,
valóban Ő volt vagy mégsem, kissé megváltozott...
Az idő múlásával vörösesbarna lett
feltűzött haja, s talán lengébb a viselete
- tovább gömbölyödött gyümölcsöskosara -, ahol
járt meseszerű lénye, bőséget kínálhatott.
Július dalolt jókedvűen, majd ezt üzente:
- Nem minden a külső, nézzetek már mélyebbre,
higgyétek és fogadjátok el az igaz, jó szót,
szebb az élet úgy, meglátjátok! - Még édes csókot
adott homlokomra, szépen sétálva továbblépett,
...s azóta is remélem eljöttét, nem felejthetem!
Piroschka Iréne Geng: JÚLIUS
Hársfaillatú Július,
koszorúba fonott,
lenszőke hajú nyár,
lángszínben érkezve
tótükrében csodálja
a csillanó napsugárt.
Hűsíti benne arcát,
s ráveti tüzes palástját
a szénaszagú rétre,
kalászokat érlel
s ámulva bámul
a pipacsok földjére.
Tikkasztó hőségben
délibábot táncol
a csalóka látóhatár,
enyhet hozó zápor
virágszirmot borzol,
s boldogan kelepel
a gólyamadár.
Pődör György: JÚLIUSI VIDÁM BABONÁS
Július is babonás,
napsütéssel hízelgő.
Megárthat a napozás,
kell az árnyék és szellő.
Boldogasszony üzeni,
se fűszeres, se édes,
s akit vágya tüzeli,
azt ne tegye, mert kényes!
Fürj kiáltja: pitypalatty,
érik széna, gabona,
mit vetettél, azt aratsz,
abból lesz a lakoma!
Tegnap este szállt a füst,
megszólalt a csalogány,
kaszád, kapád nyélbe üsd,
szedd a lábad szaporán!
Kutyám, a kis spániel
réten futkos, mert pillés: 
esőt ígér Dániel,
ha nem önti ki Illés.
Könnyét törli Magdolna,
nem lesz abból zivatar.
Leányhaj ha nagy volna,
levágja azt Tivadar.
Minden gyümölcs mosolyog,
mert Jakab dele napos.
Gazda bölcsen somolyog:
marka ne legyen zabos.
(Ráadás a hosszabb nappalok miatt)
Estig veríték szakad,
sürög-forog a kanna.
Lábat mosni majd szalad,
ha bálba megy Anna!
Radnóti Miklós: JÚLIUS
Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
mezétlábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestű hőség ül a
fényesarcú fák felett.
Radnóti Miklós: JÚLIUS
Ilyen hőség sem volt itt már régen,
mesélik, még a vaj is elalélt
és olvadni készült lenn a jégen
ma délelőtt még s most beborult.Már
aprót söpör a ház előtt a szél
s körül minden figyelmesen föláll
a tolongó porban s záport remél.
A nyugágy háta is hassá dagad
és elszakad a szárító kötél.
Két ing repül el róla, két madár, 
utána kap a szolga kerítés
és csúnya szájjal szitkot kiabál.
Mindent elhord a szél s a kert haját
hosszú ujjakkal, hosszan húzza ki
és a hasaló kerten úgy fut át,
hogy villámlik sarkának friss nyomán
s a vastaglábú dörgés léptitől
kék foltokat mutogat a homály.
Sűrű szagok csúszkálnak szét elébb,
a felhő később érkezik, köszön
s a száját nagyratátó kertbe lép.
Körültekint ott, pislant komolyan,
villogó zápor zuhan belőle
és mint hulló szög, a csöppje olyan.
/Elállt az eső s a szűk csatornán
víz zúg.Visszatér és hajladozva
jár a gyönge fény a fa ormán./
Páll Lajos: JÚLIUS
Lézeng a nyár, álmodozik,
s a patak víze megszökik,
fehér lángba fagy az akác,
meg nem rezdül napokig.
Zsong a kékség, felhő gyűlne,
de szétoszlik, néhány foszlány
- csakhogy legyen lobogónk is -
fönnakadt Firtos tornácán.
És a kert, a varázsszőnyeg 
úszik, lebeg, pillangók közt
most illan el az öröklét.
S mint aki már békét kötött,
lézeng a nyár, álmodozik,
feszült blúza szertepattan,
egy villanás, s feleletül
tollu szállong a magasban!
Borisz Paszternak: JÚLIUS
Kisértet költözött a házba:
léptek nesze fejünk fölött.
Padláson fények villanása.
A szellem egyre jár, zörög.
Magát a dolgainkba ártja,
lábunk alatt van szüntelen.
Asztalról az abroszt lerántja,
ágyunkhoz fut félmeztelen.
Gyors lábait le sem tisztítva
egy légvonattal beszökik,
s a függönyön pici artista,
fölszalad a mennyezetig.
Ki ez a pajkos ismeretlen
és visszajáró ismerős?
Vendég nyaralónk. Idegenben
lakik, de nyárra itt időz.
Itt üdül. Övé az egész ház.
Július, a júliusi 
vad lég, amely csupa cikázás,
minden szobánk bérbe veszi.
Július, a nyakig bogánccsal
s pitypangpehellyel szaladó,
július, az ablakon által
betörő, fönnen szavaló,
a fésületlen, a vidéki,
a hárs-illatot lehelő,
a kapor- és fű- ízű rét,
friss júliusi levegő!
/Ford.: Illyés Gyula/
Széles Kinga: Júliusban...
Lenhaja illően
Koszorúba fonva,
Elégült ölében
Fogant magvak sora.
Csípeje nehezül,
Telik karcsúsága,
Asszonykötény kerül
Nyárnak derekára...
Szuhanics Albert: BÚCSÚ JÚLIUSTÓL
Búcsúzzunk, Július, a poros utakon
elválunk egymástól, okát nem kutatom.
Tudom, hogy menned kell, nem tarthatlak vissza,
bánatos könnyeim az út pora issza.
Ott ragyogsz hevében égő nyári napnak,
éji kocsisa vagy Nagygöncöl-csillagnak.
Langyos zivatarban konok a szépséged,
s szép szivárvány dicsér a kék égen téged.
Békáknak vokálja hozzád kántál este,
tücskök zenéjére hajlong lombok teste.
Barackot érleltél és vérszínű meggyet,
mézédes dinnyéid enni kaptunk kedvet.
Búcsúzom, Július, elhagysz erdőt, rétet,
még szabad vizeknek tükrén látunk téged.
Elpirul mosolyod pipacsoknak képén,
s a lemenő napnál mi elválunk békén.
Ugye hogy visszatérsz? Esztendőre várunk,
hogy kincseid hozzad, s maradj újra nálunk!
Még el sem utaztál, s már hívnálak vissza,
bánatos könnyeim az út pora issza.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Évszakok |
|
|
|
Címkék: madárcsivitelést, gyümölcsöskosara, kiruccanhatnánk, strandolhatnánk, muskátliszínbe, leanderszirmon, függetlenséget, barangolásából, pillantásokkal, felejthetetlen, kukoricaföldek, kihagyhatatlan, bárányfelhőben, varázsszőnyeg, harmatcseppet, szivárványból, jázminzamatot, nyárindulóval, haragoszöldek, szalmakalapom, leheverednénk, asszonykötény, boldogasszony, keresetünkből, továbblépett, fénynyalábok, szertepattan, barátainkkal, lázrózsákkal, virágszirmot, hársfaillatú, bevállalnánk, napfelkeltét, helyezkedtek, elsimítottad, szépségeivel, római naptárban, ötödik hónap, hónap neve, népi kalendárium, hangyák Jakab, nyarat sokan, forróság miatt, tanítás utolsó, nyári szünetet, fagyival egybekötött, kötelező olvasmányt, felhőtlen nyári, maga szépségeivel, nyár szép, fülledt kánikulától, összes meleg, Julius Caesarról, Szent Jakab, Ismeretes Nyárhó, Nagy Nyári Megamix, Neoton Familia, NYÁR VAN, NÉGY ÉVSZAK, Gőbölös Andrea, JÚLIUSI NYÁR, Grigo Zoltán, NYÁRI ESTÉN, Gulyás Pál, Hollósy Tóth Klára, JÚLIUSI FÉNYEK, NAPRAFORGÓ HUNCUTKODIK, László Szilvia, Kövecses Anna, Minyó Ferencné, Osvát Erzsébet, BŐKEZŰ JÚLIUS, JÚLIUSI ÉNEK, Piroschka Iréne Geng, Hársfaillatú Július, Pődör György, JÚLIUSI VIDÁM BABONÁS, Radnóti Miklós, Páll Lajos, Borisz Paszternak, Illyés Gyula, Széles Kinga, Szuhanics Albert, BÚCSÚ JÚLIUSTÓL,
|
|
Offline
